Kérdés: Milyen érzés 300 nagydíjat megélni?

Rubens Barrichello: Nagyszerű, nagyon jó tudni, hogy 300 futam után is versenyképes vagyok. Ha jól tudom, Ricardo Patrese 256 futam után távozott, szerintem maradhatott volna még. Mindenesetre én jó erőben vagyok. A nyaralásom otthon, Brazíliában töltöttem és egy hét után már újra vezetni akartam. A feleségem attól fél, hogy örökre versenyezni fogok.

K: Azt csiripelik a madarak, hogy te vettél részt eddig a legtöbb futamon…

RB: WOW, ez lenyűgöző. Valaki azt mondta nekem, hogy én töbször haladtam át az Eau Rouge-on, mint bárki más. Eddig még nem is gondoltam erre, de jó érzéssel tölt el.

K: Mi a teljesítményed titka?

RB: A legnagyobb titok az, hogy át kell élni a bonyodalmakat és végigmosolyogni azokat, így lehet tanulni belőle. Az életben az a jó, hogy nehézségek elé állít és tanulsz belőle, ettől jobbá válsz. Minden évben egy lépést tettem előre, ezáltal jobb pilóta és jobb ember lett belőlem. Amikor hibázol, akkor ismerd be és mondd ki, hogy hibáztál, szerintem ezt a csapatok is értékelik. Talán ez az oka annak, hogy még mindig itt vagyok.

K: Téged meglep, hogy még mindig ennyire sikerre éhes vagy?

RB: Mint mondtam, vissza akartam jönni a nyaralásomból… nem tudom miért, ez már szinte mágikus. Ezeket a heteket Brazíliában töltöttem és már hétfő óta egy órával korábban keltem, hogy edzeni tudjak és átszoktassam magam az európai időszámításra. A feleségem mellettem feküdt és, amikor hajnali 4-kor felkeltem, hogy lemenjek az edzőterembe csak ennyit mondott: „Hát, te őrült vagy!”. Ezalatt a 3 hét alatt kicseréltem a DVD lejátszóban a lemezeket és régi futamokat néztem rajta. Hajnali 5 után értem vissza, az asszony aludt, a gyerekek aludtak… valamit csinálnom kellett. Ők 7-kor keltek, hogy beérjenek az iskolába, én már akkor rég ébren voltam. Jó volt visszanézni ezeket a futamokat.

K: Milyen régi futamokat néztél vissza?

RB: Formula Ford, Formula 3 és Formula 3000 felvételeket kazettáról, ezeket néztem többségében. Volt egy-két futam, amikor azt mondtam: „Hmm, itt mi történt?”, ugyanis az egyik versenyen az autóm lerobbant, de már nem emlékszem, mi tört el benne. Elszomorított, mert a memóriám elég jó.

K: Szerinted még meddig maradsz? Említetted, hogy a feleséged sokat aggódik.

RB: Olyat sose mondott, hogy azt reméli, abbahagyom. A gyerekeim megvannak győződve arról, hogy örökre versenyezni fogok, és ők örülnének is neki. Úgy érzem kemény döntés lesz azt mondani, hogy mostantól abbahagyom. De mégis, azt mondom könnyű lesz, mert őszinte vagyok magammal és, ha úgy érzem már nem boldogít, hogy ide-oda kanyarodok, akkor abba fogom hagyni.

K: Van bármi, amit megbántál a karriered során? Például a sok Ferrari-nál töltött év…

RB: Nem, nem bántam meg semmit. Ez is a részese volt annak, hogy jobb ember lettem. Gondolom, azt mondják sokan erre a kérdésre: „Na ja, még egy bajnoki címet sem nyertél!”. Így van, nem nyertem. De szerintem rengeteget tanultam és javult a teljesítményem. Az ok, amiért még ma is itt vagyok a Formula 1-ben az, hogy még mindig megakarom nyerni a címet. Tudom, hogy ezért bolondnak tartanak, de a 2008-as Hondám miatt azt is mondták, hogy esélytelen a dobogó, én mégis összehoztam. Az emberek gyakran mondják: „Ha tényleg olyan rossz volt a Ferrarinál…” ez nem igaz, mert nagyszerűen kijöttem mindenkivel. Tudjuk, hogy harcolni próbáltam az egyenlő bánásmódért és amikor rádöbbentem, hogy „Oké, ezt tőlük soha sem kapom meg”, akkor ott is hagytam a csapatot. De még ezekben az években is az autónk sokkal jobb volt a többiekétől, és meg volt az esélyem a győzelemre, hiába volt ott Michael is. Tudom milyen az érem másik oldalán lenni, versenyeztem a Jordan és a Stewart csapatnál, rengeteget muriztunk, de az autó nem volt elég jó ahhoz, hogy versenyeket nyerjünk. Ezért mondom, a Ferrari-nál töltött évek nagyszerű idők voltak.

K: Volt olyan időszak a karrieredben, amikor a visszavonulásra gondoltál?

RB: Nem, még soha eszembe se jutott. Mindig azon dolgoztam, hogy életben tartsam az álmom, és előre haladjak. A karrierem eddigi legnehezebb időszaka 1996 volt, amikor megszűnt a Jordan-el kötött szerződésem. Végül egy jó szerződést kaptam a Stewart csapattól. Ez volt az az időszak, amikor szóba került az Indycar. Ezt leszámítva csak a Formula 1-en járt az eszem.

K: Régóta vagy már itt a Formula 1-ben, melyik kanyar okozta a legtöbb izgalmat és melyik autóban ültél akkor?

RB: Olyan sokszor mentem már át az Eau Rouge-on, teljes gázzal a V10-el hajtott kocsiban. Kicsap az emberen a hideg veríték egyből utána. Van benne némi veszély, de igazi élmény, amit rengetegszer átéltem már. Nem tudnék külön egyet kiemelni, mert a legtöbb kanyar örömet nyújt. A kettes kanyar Malaysia-ban lenyűgöző és a Copse kanyar is Silverstone-ban. Viszont az Eau Rouge egy jó példa az adrenalinra és a veszélyre. A V10-el ez még bonyolultabb volt. A mostani V8-al is könnyű megcsúszni, főleg esőben, szóval ez is jó élmény. Száraz időben, plusz 160 kilóval nagy feladat, de üres tankkal nem.

K: Amikor az ominózus incidens történt Magyarországon Schumacher-el és közel voltál a falhoz, nem gondoltál arra, hogy megállsz mielőtt valami súlyos dolog történik?

RB: Nem láttam konrétan a falat, csak láttam ahogy közelít, de az igazat megvallva a TV-ben láttam először, milyen közel is volt a fal. Beleadtam mindent abba az előzésbe, Michael-t néztem, nem a falat. Őszintén szólva, láttam, hogy csak jön, jön és jön, de semmiért sem adtam volna fel. Abban a pillanatban nem féltem, csak el akartam érni a célom, látszott, hogy az előzés sikeres lesz, ezért nem érdekelt, mi fog történni. Eközben nem láttam a falat, Sam Michael volt az, aki egy képet küldött nekem erről, belülről az autóból látszott az árnyéka. Talán egy vagy két ujjnyi távolság volt csak a fal és közöttem, de ezt akkor szerencsére nem vettem észre.

Fordította: CsendesCsaba