Ayrton Senna – Donington Park, 1993

Senna bebizonyította, hogy a vizes körülmények mestere, miután vitathatatlanul a sport történetének legjobb körét autózta a Donington Park-ban. Nem volt meglepő fordulat, amikor már száraz időviszonyok mellett a Williams duója, Alain Prost és Damon Hill foglalták el az első sort, a 3. helyen Michael Schumacher, mögötte pedig Ayrton Senna kevésbé izmos Mclaren-Cosworth gépe sorakozhatott fel. A szitáló esőben viszont másként alakultak a dolgok. Prost elment Hill mellett, miközben Schumacher feltartotta Senna-t, ezt kihasználva pedig Karl Wendlinger megelőzte mindkettőjüket, így Senna visszacsúszott az 5. helyre. Ami ezután történt, az ma már legenda. Senna első áldozata Schumacher volt a Redgate kanyar kijáratánál, majd a Craner Curves-nél Wendlinger-t is maga mögött hagyta és a hajtűbe már a 3. pozíciót megszerezve érkezett. Ahogy a futamot vezető duó ment fel a dombon, Damon Hill megcsúszott a Coppice kanyarban, így amikor Prost a Melbourne hajtűbe érkezett, mögötte közvetlenül már régi riválisa, Senna száguldott felé. Belülre húzódott és az első kör végén, már ő vezette a mezőnyt. A néha elálló esőzés a futam hátralévő részében, komoly boxutcai csatákat eredményezett. Senna a többiekkel ellentétben kétszer is a slick abroncsokon maradt és ezzel megkaparintotta a győzelmet.



James Hunt – Fuji, 1976

Niki Lauda 3 ponttal vezette a bajnokságot Hunt előtt, amikor a Fuji-ba érkezett a mezőny. Minden adott volt egy drámai csatához kettőjük között, különösen azután, hogy Hunt csak a 2. pozícióba kvalifikálta magát az időmérőn. A versenyen azonban szörnyű időjárási körülmények uralkodtak, a pálya folyóvá változott és a köd is leszállt. Hatalmas viták alakultak ki a szervezők és a pilóták között a verseny elhalasztásáról, de végül nem fújták le a versenyhétvégét. Hunt vezetett Andretti és Watson előtt, Lauda pedig a csatázó középmezőnyben találta magát, a legrosszabb látási viszonyok mellett. Miután ebben az évben (1976) Lauda már egyszer visszajött a halál torkából, úgy döntött nem kockáztat és a boxba hajtott, őt követte Carlos Pace és Emerson Fittipaldi. Hunt hihetetlen magabiztossággal vezette a versenyt a vizes aszfalton, de amint száradni kezdett a pálya, az előnye eltűnt és Depailler, illetve Andretti is elhaladt mellette. Depailler-nek ki kellett hajtani a boxba, mivel a bal hátsó abroncsa leeresztett, de így is visszaért Alan Jones és Clay Regazzoni elé, ami 2. helyét eredményezte. Hunt is hasonló problémákkal találta magát szembe, visszacsúszott az 5. helyre, de a maradék energiájával megelőzte az előbb említett kettőst, ezzel beért a 3. helyre (akkoriban ez 4 pontot jelentett) és megszerezte a bajnoki címet az egyik valaha látott legbátrabb vezetéssel, esős időben.



Alberto Ascari – Spa-Francorchamps, 1952

Az első Belga Nagydíjtól kezdve (1925), Spa-ról mindenki tudta, hogy az időjárás a meghatározója. Három órán keresztül szakadt az eső és a csontig ázott Alberto Ascari volt az első olyan pilóta, aki mindenkit lenyűgöző vezetéssel teljesítette a versenytávot, sőt a Ferrari-s csapattársára, Guiseppe Farina-ra majdnem két percet vert a pályán. Első osztályú teljesítményt nyújtott, az olasz pilóta stabil tempót diktált a körülmények ellenére, mivel idegei kötélből voltak. Nem hibázott, míg mások igen, Pierro Taruffi kipörgött a Malmedy kanyarban és Jean Behra telibe is találta, sőt még maga Stirling Moss is a körülmények áldozata lett.

Jim Clark – Spa-Francorchamsp, 1963

Az időmérőn elszenvedett váltó problémák miatt, csak a harmadik sorból rajtolhatott Jack Brabham mellől. Néhányan azt várták, a skót pilóta előre fog törni a futamon, de az eső elérte a mezőnyt vasárnap, így Clark elváráson felül teljesített és elképesztő rajtot produkált, amivel 7 helyet ugrott előre. Ezzel már az első körben megszerezte a vezetést olyan pilótákat megelőzve, mint Graham Hill, Dan Gurney és Bruce Mclaren. Ez a sorrend hamar csatákat eredményezett, különösen Clark és Hill között. Az újonnan leszakadó eső azonban, ugyancsak váltó problémákat hozott, de ezúttal Graham Hill-nek. Gurney átvette a 2. helyet, miközben Tony Maggs a 3. helyen vezetve a körülmények áldozata lett és kicsúszott. Ezalatt a mezőny elején Clark folytatta ámokfutását és közel 5 percet hozva a Mclaren-en, bebizonyította, hogy egy igazi esőmenő.

Ayrton Senna – Estoril, 1985

Formula 1-es pályafutásának második évében, Senna megszerezte élete első pole pozícióját Estoril-ban. Egy évvel azelőtt, első évében már dobogót szerzett (Monaco, 1984) és megmutatta, hogy esős időben zseniális. Aznap Estoril aszfaltját olyan eső árasztotta el, hogy több pilóta már a felvezető körében kicsúszott, többek között Nigel Mansell, akinek így a boxból kellett elrajtolnia a Williams tartalék autójával. Amikor a verseny elindult, Senna a legnagyobb könnyedtséggel rajtolt el az első kockából, így aránylag tiszta látási viszonyok között haladt. Tempóját növelve, egyre nagyobb különbséget autózott ki a többiekkel szemben. Még maga Alain Prost is kibírhatatlannak írta le a körülményeket és a 30. körben ki is pörgött. Szintén Senna zsenialitását és dominanciáját igazolja, hogy több, mint egy perccel nyerte meg a futamot Michele Alboreto Ferrari-ja előtt.



Jackie Stewart – Nurburgring, 1968

Ha valaki a legrosszabb körülmények között képes megnyerni egy versenyt, 4 perccel a vetélytársa előtt, az csak egyet jelent, az illető született bajnok. Juan Manuel Fangio mellett, Stewart az egyetlen olyan pilóta, aki képes volt háromszor is megnyerni a Nurburgringi versenyt és ezek közül is kiemelendő az 1968-as győzelme. Az idő olyan pocsék volt, hogy kétszer is elhalasztották a futam rajtját. Stewart a verseny ellen volt. Graham Hill ekkor vezette a bajnokságot, sőt a versenyt is, de az első kör végére, a 6. kockából rajtolva, Stewart átvette a vezetést. A rosszul rajtoló Jacky Ickx megelőzése nem okozott neki problémát, a belga versenyző pillanatok alatt elvesztette pole pozíciós előnyét. Ezután Hill, Rindt és Amon következett. Stewart szó szerint állva hagyta őket, majd száguldozva eltűnt a ködben. A többi pilóta ekkor látta őt a verseny közben utoljára, ugyanis a skót 4 perces előnnyel nyerte meg a futamot.


John Surtees – Spa, 1966

Minden idők egy legkritikusabb és rémisztőbb futamán, John Surtees olyan versenyen diadalmaskodott, amin összesen 7 autó ért célba. Az első rajtkockát megszerezve Surtees vezette a mezőnyt a futamon, amikor mögötte elszabadult a káosz. Három mérföldet sem tettek meg, amikor a csepergő eső miatt Jo Bonnier, Mike Spence és Jo Siffer-t versenye is kicsúszással véget ért. Jochen Rindt is megforgott a Masta Kink-ben, de vissza tudott jönni a pályára, a többiek már nem voltak ilyen szerencsések. Jackie Stewart, Graham Hill és Bob Bondurant is ugyanott vesztette el uralmát járműve fölött, ahol Rindt. Bondurant fel is borult, de megúszta az esetet. Hill autója nem sérült meg, de amikor meglátta mi történt Stewart-al, azonnal odarohant segíteni. Ezután megkezdődött az a 25 perces procedúra Jackie Stewart életéért, amit korábban már maga a háromszoros bajnok is felidézett az olvasóknak. Mindeközben Rindt már majdnem megelőzte Surtees autóját, de Surtees bizonyítva, hogy nem csak tehetséges, de merész is, visszaelőzte őt és a száradó aszfalton hazahozta a futamgyőzelmet.

Damon Hill – Suzuka, 1994

Damon Hill 5 ponttal lemaradva Schumacher mögött, nem engedhette meg magának, hogy ellenfele tovább növelje előnyét a bajnokságban, amikor már csak két futam volt hátra. Amint leesett az eső a futam napján, sokan leírták Hill-t és bajnoki esélyeit, az új esőmenővel szemben. Az első kockából Schumacher indult, mögötte Hill, ezért a német bezárta az ívet előtte, hogy megvédje pozícióját a Williams-el szemben. Heinz-Harald Frentzen kicsúszott, amikor Hill-t próbálta megelőzni a biztonsági autó kijövetele miatt, mivel Johnny Herbert nagy sebességgel a falnak rohant. Hill felzárkózott Schumacher-re, de a többi kicsúszó miatt (Daniel Morbidelli és Martin Brundle), újrarajtoltatták a mezőnyt. Schumacher volt az első, aki megállt, de jóval több üzemanyagot kapott, mint Hill, mivel azt hitték a versenyt lefogják rövidíteni. Hill megszerezte a vezetést és ott is maradt, mivel német riválisának újra ki kellett hajtania a boxba. Ennek köszönhetően 3 másodperces előnnyel megnyerte a futamot. Hiába írták le sokan az angol pilótát, ő pont esős körülmények között egyenlítette ki az esélyeit.



Michael Schumacher – Circuit de Catalunya, 1996

Széles körben Michael Schumacher-t tartják az egyik legnagyobb esőmenőnek, amit talán leginkább az 1996-os Spanyol Nagydíjon bemutatott versenye igazol a legjobban. Abszolút dominanciát mutató 45 másodperces előnnyel nyerte meg a futamot a Ferrari volánja mögött, egy olyan évben, amikor a Williams-ek sebességét senki sem tudta utolérni az évad közben. A látási viszonyok olyan rosszak voltak, hogy a pilóták a saját első szárnyukat sem látták. A rajt pillanatában Jacques Villeneuve és Jean Alesi is elhaladt a pole pozíciós Damon Hill mellett. A futamot vezetők mögött a német pilóta el volt foglalva, mivel 4 helyet is vesztett. A káosz eluralkodott a pályán, amikor a pilóták úgy mentek egymásnak, hogy gyakran azt se tudták, épp kivel ütköztek össze. Az első kör végére, már hat autóval karcsúbb lett a mezőny. A futam további részében a mezőny fele, Damon Hill-el együtt, kiesett a versenyből. A 12. körhöz érve már Schumacher vezette a versenyt, miután megelőzte Gerhard Berger-t, Alesi-t és Villeneuve-t is. Az első helyet megszerezve, a német pilóta megállíthatatlannak bizonyult, egymás után futotta meg a verseny leggyorsabb köreit. Az akkori autója ellenére, senki sem tudta megközelíteni sebességét.



Sebastian Vettel – Monza, 2008

Ez volt az a verseny, amikor Sebastian Vettel letette névjegyét, mint a következő német Formula 1-es csillag. Itt lett a királykategória történelmének legfiatalabb győztese. Sokan állítják, az eső a legnagyobb szintmérő a pilóták képességei között. Így is történt, amikor Vettel a saját vezetési tapasztalatára kellett, hogy hagyatkozzon a Toro Rosso volánja mögött ülve. A fiatal német pilóta elbűvölte a paddock tagjait azzal, hogy szombaton az időmérőn először mutatta meg tehetségét egy pole pozícióval. A verseny napján mégkönnyeb dolga volt, mivel hasonló időjárás fogadta a pilótákat, mint előző nap és a mezőny a biztonsági autó mögül rajtolt. A pálya átlátható és tiszta volt előtte, így kiegyensúlyozott tempóban, egyre jobban leszakította magáról a Mclaren pilótáját, Heikki Kovalainen-t. Amikor az élről kiállt a boxba a 18. körben, már több, mint 10 másodperces előnye volt. Érett pilótához méltó vezetést bemutatva megszerezte a győzelmet, még Lewis Hamilton is elismerően nyilatkozott róla a futam után: „Ilyen nyomás alatt még könnyebb hibát ejteni, de ő nem ejtett, így csak gratulálni tudok neki. Jó munkát végzett!”




Írta: CsendesCsaba